Hm hm. Itt az ideje egy új bemutatkozásnak ~
Ahoy! Én volnék... öh... szóval én vagyok én. Soha nem soroltam be magamat semmilyen konkrét halmazba, legyenszó bármiről - és tényleg bármiről. Sokat nem tudok mondani most magamról, ez itt a blogom, amiben leírom a mindannapjaim, a teljesség igénye nélkül. (Nem mintha bárkit is érdekelne, persze.) Sajátos világképem és személyiségem van, nos, a legsajátosabb benne talán az, hogy van.
Japánt tanulok, a főváros környékén leledzem leginkább, antiszociális vagyok és utálom a kerékvágásokat. Olyan igaz, vérbeli 500% vízöntő. Mellesleg kibaszott lusta és csóró is vagyok. De voltam egy X-faktor próbán. Szar volt.
Szoktam történeteket is írni, de azok most máshol vannak, nem ezen a blogon. (csak azokat linkelem, amiket szoktam is frissíteni)
Az alábbi linkeken tudtok elérni. (Linkcserét lehet kérni, nem tilos, csak az eddigieket leszedtem, mert nem a legaktívabbak meg legújabbak voltak a gyöngyeim :3) Főleg tumblrön vagyok egyébként.
Megmegmeg itt van egy blog, amit nem tudom, minek rakok ki, de ezt a japánosokkal csináltuk, a farokarcokkal (szeretlektitekeeet<3 xD), szóval nézzétek meg, meg minden...
Olyan szívesen írnék, de ilyenkor bezzeg persze nincs miről xd Írhatnék arról, hogy az utóbbi napokban rászoktam pár Fall Out Boy számra, meg a Hey Brotherre, de ezen nagyon nincs mit résztelezni. (Meg gondolom a dizin is meglátszik azért xd)
Lusta is vagyok, gyakran jön rám az ismerős "unatkozom-de-semmihez-sincs-kedvem" szituáció ~o~ A nyár meg még ooolyan messze van, hogy belehalok (ezért utálom a márciust). Celina és Gréta nagyon akarják, hogy nyáron hagyjak fel jól megszokott hikikomori otaku életmódommal és szocializálódjak, de nekem nincs túlzottan sok kedvem hozzá, remélem azért érthető :3 Szóval megalkottam a tökéletes kifogást, ami tulajdonképp egy feltétel: csak akkor megyek, ha ott lesz egy bizonyos személy is. ˘^˘ és ezt nem azért találtam ki, mert annyira odáig volnék érte (az másodlagos), hanem mert tudom, hogy ez egyszerű ugyan, de kivitelezhetetlen feltétel uwu
I don't care what do you think, as long as it's about me~ *igen, zenét hallgatok írás közbe xd pedig általában nem szoktam* (eszembe jutott, hogy kedden, mikor rajzórán megkaptuk a lépcső szereksztésének fénymásolatát, én a hátulját teleírtam ceruzával FOB refrénekkel, és ugye ez olyan cuccos, hogy be kellett adni, mert a komplett suli ezt használja valszeg már jó ideje, szóval gondoltam okozok néhány boldog pillanatot a fecni következő tulajdonosának, meg a mellette ülőknek)
Etto nee, lássuk csak... Átállítottam a dashboardom szájlát Shingeki no Kyojinoshra :3 kurzorostól-logóstól-ikonostul-mindenestül ^o^
Eléggé szar érzés, hogy egyszerre szeretném felkapni a vállamra a táskámat, és körbejárni a planétát, úgy, hogy nem nézek vissza; és paplan alá bújni, el a világ elől, örökre. Na, az előbbit hívom "elfojtásra váró világi vágyaknak" meg hasonló feleslegeknek - megvagyok én nélkülük is :3 Végülis, ha velem maradnának, sok minden nem változna - nem tudnék így sem tenni értük, csak fájnának, az meg kinek kell.
Ezért sem szeretem a tavaszt, meg a nyarat c: télen és ősszel nem kell különösebb indok az embernek, hogy miért marad egész nap otthon, és miért depressziós. A melegebb időkben viszont a korombeliek elmennek bulizni, meg szórakozni, nekem meg eszembe jut, hogy nincs kivel és nincs hova mennem...
Eeetto ne, szívesen írnék, csak nincs miről xd érdekes dolgok történnek, de annyira nem érdemes szóra, és nem akarlak untatni.
Lényegében kezd elegem lenni az egészből, de olyan messze a nyári szünet, ráadásul lehet, hogy még akkor sem lesz nyugtom, és nem csak azért, mert Rita mindenképp el akar menni velem a japán táborba.
Lehetnék pár fokkal boldogabb is, várhatnám az elkövetkendő eseményeket... De egy bizonyos dolog miatt ez most valahogy nagyon nehezemre esik.
Oh yeah, egy újabb szar szülinap, szám szerint a 15. (mármint komolyan. egy (pozitívan) emlékezetes szülinapom nem volt eddig) Igazából nem azért szar, mert eldöntöttem, hogy az lesz. Épp ellenkezőleg, én tettem azért, hogy jó legyen. Legalábbis próbáltam. De az élet megint bokán rúgott, s mint általában, mot is egy érzékeny ponton talált el.